Újraöltöm a 20. századot

Újraöltöm a 20. századot

A liszteszsáktól a hollywoodi csillogásig

1930-1940

2020. május 08. - R. Kiss Hajni

 

Az a sanda gyanúm, hogy már az ősasszonynak sem volt mindegy, hogy hogyan tekerte magára az állatbőrt mielőtt megindult bogyókat gyűjtögetni a susnyásba. Ennek fényében, persze, a korabeli barlangrajzok, melyeket a nagynevű régészek és történészek holmi kollektív tudat megörökítésének, vagy szertartásokkal kapcsolatos dekorációknak tartanak szerintem nem mások, mint egy őskori Burda magazin lapjai, melyeket az avatott szem körülbelül így olvashatott: „Idén télen a kardfogú tigris bőre különösen divatos lesz nyakba csomózva, a strandszezonra viszont a minden alkaton előnyösen mutató fűszoknyát javasoljuk.” Szinte hallom, ahogyan a teóriám ellenzői most bőszen arra hivatkoznak, hogy a barlangrajzokon leginkább vadászjelentek, meg állatok díszelegnek. Na ja! Még szép! Minden Burda magazinnak több mint a felét a ruhák elkészítésének részletes leírása teszi ki! (És ez az a pont szerintem, amikor a hajdani középiskolai történelemtanárom karanténmagánya közepette visítva a kanapéja mögé búvik…)

Ha az elméletem nem is helytálló, abban viszont egyetérthetünk, hogy mi, nők egészen régről hordozzuk magunkban azt a képességet, hogy a szűkösebb körülmények között is törekedjünk a takaros külsőre. Az 1929-ben kezdődő nagy világgazdasági válság idején pedig ennek a genetikailag kódolt képességüknek igen jó hasznát vették a nők.

A keserves munkával megkeresett kevés pénz, ami gyakran a családok megélhetését is alig fedezte, nem adott arra lehetőséget, hogy hatalmas ruhatárakat halmozzon fel az ember. De még így is azok voltak a szerencsésebbek, akik éhbérért dolgozhattak, mert a válság tömeges munkanélküliséget is hozott magával. Ebben a helyzetben még a legtehetősebbek is igyekeztek visszafogottabb életmódot folytatni, hiszen nap mint nap láttak hatalmas vagyonokat egyik pillanatról a másikra elúszni a tőzsdekrach miatt. A kora harmincas évek divatja így három szót tűzhetett zászlajára: praktikus, stílusos, olcsó. 

Ezekben az években nem volt pazarlásnak helye. A lányok, asszonyok a korábbi ruháikat megjavíttatták, ha kellett átszabatták, hogy ezzel is takarékoskodjanak. Felértékelődött a kiegészítők szerepe, hiszen egy-egy öv, bross, lánc teljesen eltérő jelleget tud még egy régebbi holminak is kölcsönözni. Persze a kiegészítőknél sem kell drága dolgokra gondolni: nagy népszerűségnek örvendett a bizsu, immár színes bakelitből is készültek brossok, karkötők, és persze ott voltak a kis dobozkalapkák, turbánok, selyemvirágok, no meg az elmaradhatatlan, rövid bőrkesztyűk. A gombok dekorációs szerepet is kaptak a funkcionalitás mellett; mindenféle méretben és alakzatban készültek. Az évtized végére pedig a cipzár is megjelent. Kedvelték a kor asszonyai az állatszőrt is: hűvös időben nyakba kanyarított coboly, nyérc, esetleg ezüstróka gallérokkal és stólákkal variálták meg kabátkáikat. (Hol van még a vegán életmód, meg a PETA…)

img_1466_5.jpg

Mivel kevés pénzből kellett jól kinézni, a tervezők is olcsóbb anyagokkal kezdtek el dolgozni. Apropó, olcsóbb alapanyag! A gazdasági válság idején az amerikai nők jobb híján gyakran arra kényszerültek, hogy liszteszsákokból varrjanak ruhákat maguknak és gyerekeiknek. Amikor ezt a malomipar érzékelte, elkezdték a termékeket tetszetős, színes, nyomott mintás zsákokban árulni. Még arra is volt gondjuk, hogy a cég logóját mosható tintával nyomassák a csomagolásra. (Azért a kor marketing szakemberei előtt le a kalappal! Meg a turbánnal is…)

A nyomott minták egyébként nemcsak a liszteszsákokon hódítottak. Még olyan ismert művészek is, mint Dalí, Picasso és Cocteau terveztek textilmintákat. A virágok, pöttyök és egyéb, geometrikus formák élénk színekben tobzódtak az anyagokon. Divatos volt a kukoricasárga, a szürke, a vörös, a tengerészkék, az égszínkék és a zöld. Feketét inkább csak estére viseltek, fényes laméból vagy selyemből. A selymet díszítésként, más anyagokkal is kombinálták, kihasználva a különböző felületek eltérő fényét.

Ami a szabásvonalat illeti, hangsúlyos lett a váll és a derék, a ruha követte a női test vonalát. A derékvonal visszavándorolt a természetes helyére. Gyakran ki is hangsúlyozták karcsúsítással, széles övekkel. A vállak erőteljesek voltak. Szögletes szabással, puffos, vagy pillangóujjakkal tették drámaibbá a megjelenést. A ruhák és blúzok nyakát gyakran díszítették zsabókkal, szalagokkal, a szoknyák hossza pedig lábszárközépig ért.  Az estélyeken feltűntek az első nyakba akasztós, teljesen nyitott hátú alkalmi ruhák is.

A korszak végére a nők még aktívabb életet éltek, mint korábban valaha. Ennek köszönhetően a női ruhatár teljes jogú darabja lett a bőszárú, jól szabott nadrág és a kötött sportmellényke is. Az egészséges életmód egyre inkább terjedt, a szabadtéri tevékenységek, a fürdőzés és a túrázás is a kedvelt szabadidős elfoglaltságok listájára került. Az úszódresszek rövidültek, a hátuk mélyen kivágott lett, biztosítva az egyenletesebb barnulást.  (Nesze neked csokicső…)

A válság elmúltával a ruhák forgalmazásának szokásai is megváltoztak. A méretes szalonokat háttérbe szorítva a konfekcióipar egyre inkább felvirágzott. A középosztálybeli hölgyek immár áruházakban és csomagküldő szolgálatokon keresztül szerezték be készre varrt öltözékeiket.

És persze megjelentek a modern stílusikonok elődjei is: Hollywood álomgyárának ügyeletes szépségei, Amelia Earhart, aki még a repülős overálja alá is selyemkendőt kötött a nyakába, vagy a kor Meghan Markle-je, Wallis Simpson, aki ugyan nem volt az a klasszikus szépség, de páratlan stílusérzékkel bírt.

 

(Ezen a héten én is takarékos voltam. Nem varrtam semmit, hanem a szekrényemben kotorásztam. Ezt a ruhát már nagyon régen találtam egy turiban, és nekem a szabása a pillangóujjakkal, meg a szatén rátéttel a 30-as éveket idézi. Többször is megjárta a színpadot, mert az iskolai misztériumjátékokban rendszerint a … khm… hogy is mondjam…, szóval a kevéssé szent életű asszonyok táncos ruhája szokott lenni. Mondjuk, a tizenéves tanítványaimon nyilvánvalóan jobban mutat, mint rajtam, de sebaj! Voltam én is fiatal és szép, most meg vagyok öreg és bölcs. Ja, nem. A bölcsesség még folyamatban… :P :D A kép persze úgy lenne teljes, ha a hajamat feldobtam volna a kezdő fodrászok rémálmával, a marcell hullámmal. Mírocskám biztosan meg is csinálta volna nekem pikkpakk, ügyesen. � )

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ujraolto.blog.hu/api/trackback/id/tr4115672078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása